Csík Zsófia
 Várok rád

 
Várok egy vonatra,

Cím: A szerelem egyenlete

Író: Helen Hoang

Kiadó: Álomgyár

Oldalak száma: 399

Fülszöveg: Stella Lane szerint a világot a matematika tartja össze. A munkahelyén algoritmusokat készít, melyekkel előre láthatóak a fogyasztási tendenciák. Jóval többet keres, mint amennyit el tud költeni, és jóval kevesebb tapasztalata van a férfiakkal, mint egy átlagos harmincéves nőnek.

Stella ráadásul Asperger-szindrómával él, és a nyelves csókról az jut eszébe, ahogy az apró halak a cápák fogait tisztogatják.

Arra a következtetésre jut tehát, hogy gyakorlásra van szüksége. Mégpedig egy profival. Ezért felbéreli Michael Phant, az eszkortfiút. A félig vietnami, félig svéd, lenyűgözően jóképű Michael nem engedheti meg magának, hogy visszautasítsa Stella ajánlatát, ezért beleegyezik, hogy segít tartani az ütemtervet, az előjátéktól egészen a Káma Szútra bonyolultabb lapjaiig. Stella hamarosan már kifejezetten vágyik Michael csókjaira, és az érzések egész kavalkádja, melyet a férfi ébreszt benne. Tárgyilagos kapcsolatuk kis idő elteltével egészen meghitté válik, és előkerül a képlet, mely meggyőzi Stellát, hogy a szerelem bizony nagyon is logikus... 

KÖSZÖNÖM AZ ÁLOMGYÁR KIADÓNAK A RECENZIÓS PÉLDÁNYT.

Nem is tudom, hol kezdjem. Vegyes érzelmek kavarognak bennem ezzel a regénnyel kapcsolatban. A szál, amit az írónő megragadott, a maga bájával és szenvedélyével lenyűgöző, viszont a végeredménytől mégsem vagyok teljesen elkápráztatva. Jobbra-balra kapkodtam a fejem, viszont nem egészen pozitív értelemben. A sztori néhol túl vontatott, néhol pedig túl sok egyszerre.

Főszereplők: 

Stella Lane: Stella egy harmincéves, Asperger-szindrómás nő, aki megunja, hogy a férfiak csupán egy éjszaka erejéig szeretnének vele lenni, így úgy dönt, kitanulja a csábítás minden csínját-bínját. Stella egy szeretetreméltó főhősnő, akit az olvasók már az első oldalon megkedvelnek az eltökéltsége és bája miatt.Több hozzá hasonló karakterre lenne szükség az irodalomban, példakép lehet az azonos problémákkal élő fiúk és lányok számára.

Michael Phan: Egy igazi szépfiú! Kijelenthetem, hogy számomra ő az egyetlen olyan karakter a történetben, aki valamelyest benyomást gyakorol rám, és tesz azért, hogy ne felejtsem el egykönnyen. Michael az a pasi, aki a múltbéli sérelmeitől eltekintve törődő, nyitott, vicces, szenvedélyes, okos és hihetetlenül tehetséges. Habár a karaktere a regény során nem fejlődik túlságosan sokat, ő egy nagyon szeretni való egyéniség.

Összesítés: Összegzésként csupán annyit, hogy habár A szerelem egyenlete nem egy újító, világmegváltó alkotás, hálás vagyok a lehetőségért, hogy olvashattam. Szeretetreméltó szereplők, vicces mellékszálak és egy kreatív történet, több nem is kell. Helen Hoang, akit a saját Asperger-szindrómája ihletett a könyve megírásában, 2019-ben publikálta legújabb alkotását, amit Menyasszony rendelésre címen szerezhetnek be az érdeklődők.

Borító: Egyszerűen mesés, óriási pluszpont és külön öröm, hogy a kiadó meghagyta az eredeti borítót!

Csík Zsófia

Szakítottunk

 

 

L. - 18 éves.

   

    Kedd este, háromnegyed tizenkettő. A legtökéletesebb pillanat arra, hogy én is csatlakozzak a Bloggerek világához. Nagyon sokáig gondolkodtam, csűrtem - csavartam a dolgot, hogy mégis mikor lenne a legtökéletesebb időpont a bemutatkozó bejegyzésem megírására, és hát, attól tartok: ez a remek időzítés éppen most van. 

Ezúton is hatalmas szeretettel köszöntök mindenkit a blogomon. Szívből remélem, hogy minden olvasóm (és leendő olvasóm) megtalálja majd az ízlésének legmegfelelőbb bejegyzést, és legalább fele annyi örömét leli majd az olvasásukban, mint én a megírásukban. A nevem Zsófi - egy 18 éves ízig - vérig jászsági leányzó, - de az internet világában csak Wellsy néven garázdálkodom. Az életemben nagyon fontos szerepet játszik az önmegvalósítás, s a blogomat is hasonló célból hoztam létre: Azért, hogy hallassam a hangom egy olyan platformon, ami csakis az enyém.

   Hatalmas lelkesedéssel és ötletekkel gazdagon vágtam neki ennek az útnak, mégsem tartom kizártnak, hogy az írásom olykor túl sok lesz, olykor pedig túl kevés a tisztelt nagyérdemű számára, de igyekszem majd megtalálni az arany középutat, hogy minden bejegyzésemben a maximálisat tudjam nyújtani önmagamból. 

   Az írás már nagyon fiatal koromban rabul ejtett, igazi megszállottá váltam, és ez az érzés azóta egyre erősebb. Számomra az írás és az olvasás a világ legnagyobb csodájának számított az általánosban, (és számít is a mai napig) 7 vagy 8 éves lehettem, amikor az első láncmesémet írtam, és szerencsére az irományaim száma azóta felfelé ível, amire nagyon büszke vagyok. Az életem során rengeteg téren próbáltam szerencsét, a fanfiction-től kezdve egészen a történelmi fikciókig, jelentősebb sikert mégis a verseim által értem el, amit bevallok őszintén, nem gondoltam volna. Sosem gondoltam magam egy kimondott poéta alkatnak és ez a mai napig igaz rám, mégis, a verseim által olyan érzéseket vagyok képes megfogalmazni, amelyeket az írásaimban már nem tudok olyan erőteljesen átadni, ez pedig kellemes érzéssel tölt el. - Talán ettől lesz költő a költő, nem? 

   Még egyszer szeretnék köszönetet mondani miden ittlévőnek a támogatásért, és még mielőtt elfelejteném: Isten hozott a csapatban! 

A legközelebbi viszont hallásra,

Wellsy