Verses Vasárnap #2





Csík Zsófia
 Várok rád

 
Várok egy vonatra,
Amelyen a Szerelmem ül.
Szinte orromban érzem illatát,
A mentol és Old Spice aromáját,
Amiért majd’ megőrülök, úgy szeretem.
Éjt - nappallá téve várok,
Tudom, hamarosan itt leszel,
De mégis mikor jössz?
Mikor érkezel?
Hajamban ősz szálak futnak,
Arcomon öregségnek foltja,
Itt várok, tudom, mindjárt itt leszel,
De azért mégis, mondd,
Mikor érkezel?
Az emberek néznek, „mégis ki ez a balga?”,
Ki itt ül egyedül,
S a hó majd’ betakarja?
Szívem egyetlen rózsája,
Mondd,
Mikor érkezel?
Én itt várok majd rád hűen, s délcegen.
Várok egy vonatra,
Amelyen a szerelmem ül.
Várok, s várok, szüntelenül.
Ruháim már foszlanak,
Arcomon könnycsepp gördül.
Rá kell jönnöm,
Hogy nem jössz,
Hiszen nem is létezel,
Én mégis itt várok majd,
S köszöntelek,
Ha végre megérkezel. 




[2020.márc.03]

2 megjegyzés

  1. lev.VIKTOR.ey2020. augusztus 16. 10:15

    Nagyon megfogott a versed!��️Az instagram oldalaidon is látva aműveidet nagyon tehetséges fiatalnak mondhatod magadat! (Hidd el tapasztalatból mondom) Ha megengedsz egy kérdést, a verseid egy adott fiúhoz szólnak? Ha igen, akkor szívesen lennék a helyében! Remélem, hogy az a fiú örül, hogy mennyire nagyon szerencsés! �� További szép napot/estét Kedves Zsófia

    VálaszTörlés
  2. Csík Zsófia2020. szeptember 16. 11:31

    Kedves Lev.Viktor.Ey! Kérlek ne haragudj, amiért csak most válaszolok erre a szívet melengető üzenetre. Nagyon hálás vagyok a kedves szavaidért, és örülök, hogy a versem elnyerte a tetszésedet.
    A kérdésedre válaszolva pedig, igen, ezek a versek egy adott fiúhoz szóltak, akinek (habár már nem az életem része) az emléke az, ami inspirál.

    VálaszTörlés