Üdvözöllek!

   

    Kedd este, háromnegyed tizenkettő. A legtökéletesebb pillanat arra, hogy én is csatlakozzak a Bloggerek világához. Nagyon sokáig gondolkodtam, csűrtem - csavartam a dolgot, hogy mégis mikor lenne a legtökéletesebb időpont a bemutatkozó bejegyzésem megírására, és hát, attól tartok: ez a remek időzítés éppen most van. 

Ezúton is hatalmas szeretettel köszöntök mindenkit a blogomon. Szívből remélem, hogy minden olvasóm (és leendő olvasóm) megtalálja majd az ízlésének legmegfelelőbb bejegyzést, és legalább fele annyi örömét leli majd az olvasásukban, mint én a megírásukban. A nevem Zsófi - egy 18 éves ízig - vérig jászsági leányzó, - de az internet világában csak Wellsy néven garázdálkodom. Az életemben nagyon fontos szerepet játszik az önmegvalósítás, s a blogomat is hasonló célból hoztam létre: Azért, hogy hallassam a hangom egy olyan platformon, ami csakis az enyém.

   Hatalmas lelkesedéssel és ötletekkel gazdagon vágtam neki ennek az útnak, mégsem tartom kizártnak, hogy az írásom olykor túl sok lesz, olykor pedig túl kevés a tisztelt nagyérdemű számára, de igyekszem majd megtalálni az arany középutat, hogy minden bejegyzésemben a maximálisat tudjam nyújtani önmagamból. 

   Az írás már nagyon fiatal koromban rabul ejtett, igazi megszállottá váltam, és ez az érzés azóta egyre erősebb. Számomra az írás és az olvasás a világ legnagyobb csodájának számított az általánosban, (és számít is a mai napig) 7 vagy 8 éves lehettem, amikor az első láncmesémet írtam, és szerencsére az irományaim száma azóta felfelé ível, amire nagyon büszke vagyok. Az életem során rengeteg téren próbáltam szerencsét, a fanfiction-től kezdve egészen a történelmi fikciókig, jelentősebb sikert mégis a verseim által értem el, amit bevallok őszintén, nem gondoltam volna. Sosem gondoltam magam egy kimondott poéta alkatnak és ez a mai napig igaz rám, mégis, a verseim által olyan érzéseket vagyok képes megfogalmazni, amelyeket az írásaimban már nem tudok olyan erőteljesen átadni, ez pedig kellemes érzéssel tölt el. - Talán ettől lesz költő a költő, nem? 

   Még egyszer szeretnék köszönetet mondani miden ittlévőnek a támogatásért, és még mielőtt elfelejteném: Isten hozott a csapatban! 

A legközelebbi viszont hallásra,

Wellsy